Nem kell bizonygatni, hogy ahogy idősödünk, úgy használódik el a szervezetünk. Könnyebben elfáradunk, esendőbbek vagyunk, nem bírunk már annyit, mint régen. Azt mondja a 30 éves, hogy bezzeg 20 évesen mi mindent megengedhettem magamnak. Azt mondja a 40-es éveiben járó, hogy én sem vagyok már a régi. És az ötvenesek szájából is ismerős mondat, hogy „bezzeg, ha annak idején tudtam volna mindezt, most talán egészségesebb lehetnék!” Milyen jó is lenne, ha megfordítható, vagy legalább megállítható lenne az idő, sőt egyre egészségesebbek lehetnénk! Életminőséget jelképező mutatóim így alakultak az utóbbi másfél évben:
Több éve célom, hogy jó kondícióban, egészségesen éljem az életem és a lelki ellenállóképeségem is a lehető legjobb legyen. Szerencsére annyi előnyöm van, hogy testszenzoros életviteli mérésekkel foglalkozó tanácsadóként sokat tapasztaltam és tudom, hogy ehhez három területen kell kontrollálni az életvitelemet:
- stressz megküzdés
- alvás és regeneráció
- fizikai aktivitás
De miből mennyit…? Vajon nálam, az én élethelyzetemben mit jelent mindez? Pihentető-e az alvásom? Fel tud-e kellőképpen tölteni az éjszakai pihenés? Elég energiát ad-e az éjszakai pihenés a másnapi terheléshez? Hogy bírom a stresszt? Egyáltalán: fenyeget-e a krónikus stressz vagy netán a kiégés? Melyek azok a pillanatok a napjaimban, amelyek a leginkább megterhelőek? Tapasztalható-e flow-élmény valamikor? Hogyan alakítsam a rendszeres sportot? Elég aktívak-e a napjaim ahhoz, hogy megőrizzem a fittségem, vagy jobban kell magam terhelni? Mire elég pl. egy tenisz edzés? A kondícióm segít-e abban, hogy megküzdjek a stressz-szel? Hogyan szervezzem a napjaimat ahhoz, hogy több energiám legyen? A válasz a saját testszenzoros méréseim adataiban rejlett.
Akiknek van vele tapasztalata, azok tudják, hogy Fusion Vital fiziológiás méréseink adataiból sok minden kiolvasható a terhelhetőségről, egészségről, ellenállóképességről. Rendszeres 7 napos méréseimet arra használtam, hogy döntsek az életvitelem hangolásáról. Egy-egy megterhelő időszakba bármikor bele tudunk csúszni és azon vesszük észre magunkat, hogy a hajszolt életformánk megszokássá válik. Valamikor így nézett ki az én energia görbém is: 7 napnyi mérésem alatt a keddi és szerdai éjszaka szinte semmit nem regenerálódtam, az erőforrásaim alakulását jelző fekete vonal igen szomorú tendenciát mutatott (alul a piros területek az egy hét alatti stresszre, a zöld szakaszok regenerációra utalnak, a függőleges szürke sávok pedig az éjszakákra utalnak).
A két kiesett éjszaka oka a munkában való túlterhelés volt, jó ideje túl sokat vállaltam, azokon az adott napokon pedig még többet, az egyik este közvetlenül a lefekvésig dolgoztam és éjjel hidegrázásra is ébredtem. Beteg ugyan nem lettem, de a szervezetem ezzel jelezte a kimerültséget. Az alvásra szántam elég időt, de az éjszakai regenerációm nem volt kiemelkedően jó. Összesített egészség indexem 39/100 pont volt, ami jól jelezte a hónapok óta tartó fáradtság hatását. Az eredmények arra figyelmeztettek, hogy sokkal tudatosabban kell szerveznem az életemet: az alvásidőből nem lehet elvenni, a munka mennyiségét pedig keretek között kell tartani.
Mit tettem? Elkezdtem úgy szervezni az életemet, hogy a feladataim beleférjenek egy ésszerű, napi 10 órás időkeretbe, ám ezeket rugalmasan oszthassam be és közben tartsak szüneteket, ha lehet, akkor egy-egy munkanap olyan feladatokkal foglalkozzak, amelyek kikapcsolnak. Estefelé pedig inkább a szervezetem lecsendesedését segítsem, mintsem újabb munkára használjam az extra órákat (ilyenek az olvasás, játék, beszélgetés, főzés).
A következő mérésemben meg is mutatkoztak az eredmények – lassan bár, de elkezdtek javulni az értékek és immár 47 pontos (közepes) értéket kaptam, az energia görbém iránya megfordult és elkezdett felfelé kúszni!
Az éjszakai regenerációs időszakok hibátlanok is lettek. Látszott, hogy az erőforrásaim növekedése főképp az alvásomnak volt köszönhető, ráadásul aminek igazán örültem, azok a szombat napközbeni szunyókálások néhány órányi „zöld” szakaszai voltak (ilyenkor a görbe nem csak éjjel, hanem napközben is felfelé kanyarodott). Tüzetesebben megnézve az adatokat ugyanakkor azt láttam, hogy az életszervezési döntésekkel (mikor és mennyit dolgozom, mikor fekszem le és mennyit alszom), igazából csak visszatértem egyfajta stabilitási állapotba. Tehát a kondícióm, a fiziológiás értékeim nem javultak, mindössze az történt, hogy sikerült egyensúlyba hozni saját magamat. Az is tudatosodott, hogy a rendszeres fizikai aktivitásra alig szántam időt, pedig ezzel lehet a legjobban fejleszteni az alvás közbeni regenerációs- valamint a napközbeni stressztűrő-képességet.
Mit tettem? A fejlődéshez, a vitalitás növeléséhez drasztikus változtatásra szántam el magam: bevezettem a napi rendszerességű 30-40 perces intenzívebb mozgást, hogy a több kardio terheléssel a fittségemet is növelni tudjam. Ennek a részleteit itt nem fejtem ki, elég annyi, hogy heti 3-4 kardió edzést (jórészt futás), másik 2-3 alkalommal könnyebb mozgásformákat (kondi, kerékpár, több km gyaloglás) választottam. Arra ügyeltem, hogy ne irreális, de azért kihívást jelentő fizikai aktivitási formákat válasszak, amelyet minden nap be tudok tartani.
3 hónap múlva újra megmértem, mivel járt a kihívás teljesítése, az eredmény pedig látványos egészségjavulás volt!
Ezúttal már 60 pontos értéket kaptam, amely mind az alvás, mind a mozgás, mind a stressz-regeneráció egyensúly javulásán meglátszott. Az energiadiagram hullámzása ne tévesszen meg senkit: normális jelenség, hogy a rendszeres mozgás jobban igénybe veszi a szervezet, így napközben jobban lemerülünk-elfáradunk, cserében az éjszakai alvás során jobb a regeneráció is. Ez a jele a valódi rezilienciának (lelki ellenállóképesség) illetve a jó terhelhetőségnek. A rendszeres sport elkezdte javítani a fiziológiás értékeimet is, jobb alvás és kevesebb stressz lett az eredménye. A rendszeres mozgás ezen kívül abban is segített, hogy strukturáltabbá tette a napjaimat, jobban tudtam tartani a munkámra szánt időkereteket és mindez fókuszáltabb teljesítményt jelentett. Az ismétlődő mérések abban segítettek, hogy ezeket a finomhangolásokat jól be tudjam lőni. A következő mérés már a mozgásszokások megszilárdulásának ellenőrzését célozta, nagyon szűk ugyanis a mezsgye a fejlesztő sport és a káros mértékű túlterhelés kockázata között. Ezen az ábrán a 4 egymást követő mérés napjain végzett mozgás összesített eredményei (27-32-56-66 pont) láthatóak, és kiolvasható az is, ahogy felfelé kúsznak az értékek és lassan minden nap a zöld zónába kerül.
A rendszeres mozgással párhuzamosan az alvás alatti regenerációs mutatók is meggyőzően (51-ről 84-re) emelkedtek, csakúgy, mint az idegrendszer terhelhetőségét jelző átlagos éjszakai pulzusvariancia-értékek, amelyek 20%-kal javultak! Az aktív élettel a jobb alvás is együtt jár, de ugyanígy javulnak a stressz-feltöltődés napi egyensúlyának adatai is. Mennél magasabb pontszámokat látunk, annál jobbak a stressz-megküzdési mutatóink (alsó ábra).
A fiziológiás mérések részletes kontroll adatai segítettek mindig a jó döntéseket meghozni, a tudatos döntések eredménye pedig:
- egészségesebb lettem (mintegy 40 ponttal javuló mutató!), ezekről labor eredmények is vannak
- a szubjektív jóllétem is sokat javult, 20%-kal csökkent a megélt stressz aránya
- átlagosan 25%-kal javuló alvás
- a jobb terhelhetőség és a javuló vitalitás növekvő energia szintet hozott
- egyszer sem voltam beteg és gyógyszerre, egészségügyi ellátásra sem költöttem közben
Ha tudatosak vagyunk a döntéseinkben és ezek hatását profi fiziológiás mérésekkel követjük, megállíthatjuk, akár vissza is fordíthatjuk a szervezetünk „megszokott” elhasználódását, egészségesebbek és terhelhetőek lehetünk. Egy okoseszköz általános számszerű mutatóival ellentétben mindig egyértelmű volt, hogy az egészség élményét akár egy jó beszélgetéshez, vagy egy érdekesebb munkafeladathoz is köthessem és a napló alapján azt is megértsem, mennyire visel meg egy-egy konfliktushelyzet vagy egy rosszul megválasztott edzésidőpont. A változtatások úgy hoztak eredményt, hogy nem jártak lemondással vagy önsanyargatással és nagyon élvezem a 40-es éveimben megtapasztalt tartalmas és minőségi életéveket.