
A hazai rendezésű női junior kézilabda Európa-Bajnokságon a magyar csapat Golovin Vlagyimir irányításával megszerezte a győzelmet!
Számunkra ez különösen örömteli hír, mert a Fusion Vital a felkészülés utolsó másfél hónapjában segítette a szakmai stáb munkáját az edzések, meccsek mérésével és a lányok regenereációjának fejlesztésével, teljesítményoptimalizálással. Liebscher László sport szakértőnk folyamatosan együtt dolgozott a szakmai stábbal az edzőtáborok, felkészülés majd a verseny alatt végig, miközben a regeneráció alapú teljesítmény menedzsment tanácsadással támogatta a csapatot. Erről a munkáról kérdeztük Lacit:
-Konkrétan miben segítetted a lányokat és Vováékat?
– A Magyar Kézilabda Szövetséggel való megállapodásunk alapján a válogatottal végzett minden munkám azt a célt szolgálta, hogy a regeneráció központú gondolkodást segítse megindítani. A lányoknak ezért elsődlegesen abban segítettem, hogy milyen lépcsőfokokon át vezet az út a regeneráció fejlesztéshez, milyen tényezők vannak hatással a regenerációra és ezekkel kapcsolatos pozitív beavatkozás hogyan hat a teljesítményre. Ahány sportoló, annyi féle stratégia kialakítására lehet szükség, így egy válogatottnál ennyi idő alatt ez komoly kihívás volt. A lányokkal a teljesség igénye nélkül dolgoztunk a légzés fejlesztésén, az intenzitás kontrollon, a hosszabb vagy rövidebb pihenő idők kialakításán, az alváshigiénia megismerésén és fejlesztésén, a fókusz zóna megtalálásán, a táplálékkiegészítők alkalmazásán, és még sok egyéb területén az életüknek, amelynek hatása van a regenerációra és így a teljesítményükre. Az idő rövidsége miatt nem volt cél, hogy átalakítsuk teljesen az életüket. Ellenben az cél volt, hogy találjuk meg a regenerációfejlesztés lehetőségeit mindenkinél és lehetőség szerint kezdjük is meg a fejlesztést.
Ebben azt hiszem sikerrel is jártunk (ezt az eredmények is alátámasztják). Vova és a stábtagok kíváncsian és nyitottan fogadták az új megoldást, és a Firstbeat technológiája segítségével abban segítettem őket, hogy a felkészülés egyes állomásainak egyéni- és csapatszintű állapotára, a sorozatterhelésre való felkészültség monitorozására, a rövid- és hosszútávú terhelhetőség nyomon követésére, az aerob- és anaerob fejlesztés egyéni irányaira, a meccsen belüli optimális játékidők megtalálására objektív mérési eredményekkel, mutatókkal ráláthassanak. Összességében az volt a fő célom, hogy a már megtervezett felkészülésből és világverseny teljesítményből ne elvegyek olyan irányokkal, amelyek az idő rövidsége miatt esetlegesen megzavarhatják a lányokat vagy a stábot, de a beavatkozás hasznossága az EB-ig nem jelenik meg, hanem olyan elemeket építsünk be közösen, amelyek illeszkednek a már ismert elemekhez, de azok hatékonyságát növeli.
-Mit lehetett látni a mérésekből?
Röviden azt, hogy a csapat az EB-re való felkészülés utolsó hetében már olyan teljesítménymutatókkal rendelkezett, amellyel biztonsággal kijelenthető volt, hogy a torna fizikai teljesítésére, a 11 nap alatt maximum 7 tétmérkőzés teljesítésére felkészült. Folyamatosan nyomon követtük azt, ahogy egytől-egyig mindenki eléri a számára kitűzött szintet, amelyet elárulhatok, hogy szinte mindenki meg is tudott őrizni a EB döntőt követően is. Azt is lehetett látni, ami talán meglepő lehet sokak számára, hogy a legmagasabb meccsterhelés nem feltétlenül azokon a mérkőzéseken volt, ahol a legerősebb csapatokkal találkoztak a lányok. Sokkal inkább a mérkőzés helye a sorozatban játszott nagyobb szerepet (pl. első mérkőzés a sorozatban, nagy számú nézőközönség). Ez a mentális nyomás eredményezte azt, hogy az EB legelső mérkőzése járt a legnagyobb terheléssel. Ezek a lányok nagyon sokat várnak maguktól és a közönség legalább annyit vagy néha még többet tőlük. A profivá érésnek ez is egy természetes állomása, és a lányok közelebb kerültek ahhoz, hogy ezekben a helyzetekben legyen stratégiájuk arra, hogy a fókuszt megtalálják.
Sok érdekes eredményt tapasztaltunk a felkészülés során, de talán a legmeglepőbb az a különbség volt, mikor teljesítmény- illetve versengés fókuszok mellett hajtották végre a lányok a feladatokat. Ezt a tapasztalatot felhasználtuk később az EB alatt is. Ahogyan azt is, hogy a bemelegítés intenzitás kontrollja meghatározó a mérkőzésteljesítmény szempontjából is.



-Milyen volt együtt “lélegezni” a csapattal?
Az, hogy egy ilyen bajnokká érett csapat és egy már bajnokokat nevelt stáb a tagjai közé fogadott, az függetlenül a küldetésemtől egy megtisztelő dolog és hihetetlenül jó érzés volt. Egy csapatban bízni és egy csapat bizalmát élvezni számomra a modern „Egy mindenkiért, mindenki egyért” küldetést jelentette. Ebben a lányok és a stáb eggyé olvadt és ennek a gyümölcse is volt az EB győzelem. A bizalom egy ilyen együttműködésnek a kulcsa és ezt mindenki kiérdemelte és meg is kapta. Talán ez írja le leginkább az érzést, amit az együtt töltött idő jelentett.
-Mi az, amit Te tanultál ebből a többhetes projectből?
A Firstbeat HRV Summit-en még tavasszal hallott üzenet, a „Nem minden mérhető dolog számít és nem minden dolog mérhető, ami számít”, megtelt tartalommal, példákkal és valós érzésekkel. Egy elemző gondolkodású ember, mint én soha nem adja fel a reményt, hogy minden tényező mérhető valamilyen módon. Arra viszont, hogy mit érdemes mérni és milyen irányt érdemes erősíteni, most sokat tanultam. Az is látható, hogy a pulzusvariancián keresztül a mentális adaptáció folyamatának mérhetősége, tesztelhetősége előbb vagy utóbb nagyobb teret fog kapni. Mivel ennek fejlesztéséhez hosszabb időre van szükség, ezért bizonyos fejlesztési irányokat a rendelkezésre álló idő és feltételek miatt el kellett engedni még akkor is, ha a lányok nyitottak voltak minden új megoldás beépítésére
-Hogyan lehet hasznosítani az itt tapasztaltakat?
Büszkén jelenthetem ki, hogy mindenki olyan tapasztalatokkal lett gazdagabb, amit a hétköznapok során is tud majd hasznosítani. A következő kérdéseket (a teljesség igénye nélkül) szinte minden sportoló vagy sportban dolgozó ember felteszi magának legalább egyszer:
Melyek azok a stratégiák, amelyek segítenek hatékonyabbá tenni a pihenő időt?
Miért, hogyan és mikor hasznos a kompressziós ruházatok viselése?
Melyek azokok a táplálékok és táplálékkiegészítők, amelyek segítik a hatékonyabb regenerációt?
Hogyan kontrollálhatom az intenzitást a legegyszerűbben fizikai aktivitás közben?
Hogyan monitorozható a sorozatterhelésre való felkészültség állapota?
Melyek azok a támpontok, amelyeket felhasználva biztosíthatom a sportolóim számára az optimális terheléssel járó felkészülést?
Melyek azok a paraméterek, amelyekre támaszkodva egyéni- és csapatszintű döntések hozhatók meg?
Mi a teendő akkor, ha egy mérkőzés során olyan döntést kell meghozni, hogy egy vagy több sportolónál túlterhelés következik be?
Mi az a három kulcsparaméter, amely segít beazonosítani a fejlesztési irányokat?
Mi a különbség a szubjektív megélések és az objektív eredmények között és hogyan csökkenthető a különbség a kettő között?
A fenti kérdések mindegyikére kaptunk választ a felkészülés és az EB során egyéni- és csapat szinten is.
Termékeny együttműködés volt ez a lányokkal és a szakmai stábbal, bízom benne, hogy a munka, amelyet most közösen elkezdtünk, tovább folytatódik!


