Az egészséged őrizheted meg a legolcsóbban

Az egészséged őrizheted meg a legolcsóbban

Évek óta dolgozunk olyan testszenzoros mérésekkel, amelyekből jól látszik, hogyan reagál az emberi szervezet bizonyos helyzetekben, mennyire pihenjük ki magunkat a munkanapok után, mennyire zavartalan az alvásunk, milyen stresszt okoz egy-egy megélt helyzet, vagy hogy mennyit mozgunk (mozgunk-e egyáltalán eleget). Ezeknek a méréseknek a tanulsága, hogy sokszor nem vagyunk tudatában annak, hogy életformánkkal milyen hatásoknak tesszük ki a szervezetünket. Nem tudjuk, mennyire megvisel bennünket az, hogy egy percre sem állunk meg napközben, hogy nem hagyunk magunknak időt arra, hogy regenerálódjunk, vagy hogy azzal magyarázzuk, hogy nincs időnk a rendszeres testmozgásra, mert annyi más fontos dolgunk van.

A mai kor emberét senki sem nevelte arra, mit kell tennie saját egészsége megőrzéséhez.

Most teljesen máshogy élünk, mint tettük azt akár 15-20 évvel ezelőtt – az életünk annyira átalakult és felgyorsult, hogy ma már egy letűnt világnak tűnik az, amikor adásszünet volt a TV-ben és esténként olvasni, játszani és beszélgetni lehetett helyette. Ma már nem kell felkelni minden nap ugyanabban az időben, hogy az állatokat megetessük, mint nagyszüleink tették és alig van köztünk olyan, aki este 10 óra felé már lefeküdne aludni. A szüleink, nagyszüleink a napirendjükben még követtek egyes napi rutinokat: belefért az újságolvasás, a ráérős beszélgetés, a reggeli a nap kezdetén vagy az esti közös vacsora, a készülődés a lefekvéshez, netán az esti ima is. Ma már jobbára eltűntek ezek a szokások: netezünk, telefonálunk, órákat töltünk a TV előtt, az egészséges sétákat száműztük a napjainkból. Egyszerre több dolgot is csinálunk, amely megosztott figyelemmel jár, alig koncentrálunk igazán arra, amivel éppen foglalkozunk. Nem tartunk szüneteket, amelyben szervezetünk kicsit regenerálódhatna, mert annyi más „fontos” dolog van helyette.

Nagyszüleink példája tehát ma már nem életszerű. Az iskolában szinte semmit sem tanítanak az egészségről, az egészségügy pedig csak akkor foglalkozik velünk, amikor betegek vagyunk (nem az a feladatuk és nem is képesek arra, hogy az egészséges, harmonikus életvitelre tanítsanak bennünket). Az internetes források között kétségtelenül nehéz eligazodni, képtelenség eldönteni, melyik irányzat a szavahihető, szekták alakulnak egy-egy nézet köré, amelyek sokszor fennen hirdetik a maguk igazságát. Mozogni sem időnk, sem módunk nincs, jó esetben lejárunk edzeni valahova, máskülönben egész nap ücsörgünk a gép előtt vagy az autónkban. Elsekélyesedett életformánkba tökéletesen illenek a csodabogyók, táplálék-kiegészítő tabletták, amelyek annak az illúzióját hordozzák, hogy megtettük magunkért azt, amit lehet.

Valljuk be, hogy fogalmunk sincs arról, hogyan lehetnénk hosszú távon is kiegyensúlyozottak, teljesítőképesek, hogyan állhatnánk ellen a kiégésnek, a betegségeknek, hogyan tudunk fittek és egészségesek maradni? Nem tudjuk, hogyan teremthetnénk és őrizhetnénk meg a magunk számára a harmóniát, az annyira vágyott testi-lelki egyensúlyt? Minderről maximum sejtéseink lehetnek, de bizonyosságunk alig.

Ugyanakkor a legkönnyebb dolgunk az egészségünk megőrzésével kapcsolatban lehetne. A séta, a rendszeres mozgás, a torna, a rendszeres lépcsőhasználat, az óránként tartott 5 perc szünet nem kerül semmibe. Ugyancsak nem maradunk le semmiről, ha egyszerre csak arra koncentrálunk, amit éppen csinálunk. Megtanulhatunk nemet mondani bizonyos dolgokra is, hogy ne engedjük be az életünkbe a stresszt. Méréseinkből az látszik, a szervezetünk meghálálja, ha nem terheljük túl folyamatos munkával, ha nem internetezünk ebédelés közben, ha igyekszünk mindig azonos időben lefeküdni és azt is, ha naponta legalább 7 órát alszunk. Ha odafigyelünk arra, hogy tudatos döntéseket hozzunk az életvitelünkkel kapcsolatban, az többnyire nem pénzkérdés. Régen meghozott, mára már sok esetben értelmét vesztett kompromisszumokba ragadunk bele csak amiatt, mert ezeket nem vizsgáljuk felül és nem változtatunk rajta. Megfelelési kényszereink uralják a napjainkat, pedig ha lenne módunk arra, hogy rendszeresen beszélgessünk saját magunkkal, előkerülne az is, ugyan mit miért csinálunk? Érdekes, hogy szinte mindenkinél tudunk találni olyan tevékenységeket, amelyeket ki lehet gyomlálni az életünkből. Figyelni kell magunkra, az önismeret nagyon sokat segít a döntéseinkben.

Az egyéni különbségek általában nagyok. Van, akit az olvasás, van, akit a munkával töltött idő kapcsol ki. Van, aki a gyerekek fektetésekor képes jobban kikapcsolódni, mint az éjszakai alvás közben. Van, akit az elmélyült tevékenységek, van, akit a fordítás vagy a tanulás tölt fel. Az is lehet, hogy a szokásos lefekvés előtti szertartások nyugtatnak meg és természetesen működhet az aktív relaxációs technika, a jóga vagy a meditáció is. Már akinél… Van ugyanis, akit ezek felingerelnek – ő viszont kedvenc munkafeladataiban kapcsol ki. A lényeg, hogy találjuk meg azokat az elemeket az életünkben, amelyek hasznosak, értékesek a szervezetünknek. Figyeljünk befelé, mikor hogyan érezzük magunkat – ehhez persze az kell, hogy álljunk meg naponta többször pár percre és halljuk meg a ’belső hangunkat’: ez jó volt, ez nem volt jó nekem.

Az egészségedért senki más, csak saját magad vagy felelős. Ne várj másra – senki nem fog jönni, hogy megmondja, mi a jó neked. Dönteni, változtatni senki nem fog helyetted. Kezdd el még ma! Nem tudod hogyan? Segítünk!

Szóljon hozzá

Your email address will not be published. Required fields are marked *